Akio Morita, a japán üzletember feleségének, Yoshiko Morita asszonynak a visszaemlékezése Michael Jacksonról
A férjem, Akio először 1987-ben látta Michaelt a Yokohama Stadionban. A tokiói házunkból Yokohamába utaztunk és a hétvégére a hakonei villánkba mentünk. Egyszerűen elvarázsolt minket a zenéje és a hihetetlen tánca.
Napjainktól eltérően nem volt mobiltelefon és az útviszonyok is rosszak voltak, így nagyon későn értünk a villába. Érkezéskor felhívtak minket a tokiói házból, hogy Michael menedzsere újra és újra telefonált, mert Michael alig várta, hogy találkozzon Mr. Moritával, ezért Akio sietve felhívta a szállodáját. Michael megköszönte Akionak, hogy eljött a show-ra és bocsánatot kért, mert úgy érezte, a teljesítménye nem volt 100%-os. A hangja nem volt a legjobb és meghívott minket, hogy jöjjünk el újra, amikor még jobb előadást ígért. A művészek számára nincs csúcs – állandóan arra törekszenek, hogy jobbak legyenek –, egészen addig a pontig, amit akár önelégültségnek is nevezhetünk.
Később Michael Japánban eljött a születésnapi bulimra, amelyet az otthonomban tartottak, ahol ez a kép készült. Vegetáriánusként kerülte a húst és a halat, és amint látja, készítettünk egy nagy tányér 20. századi (ázsiai) körtét, aminek szezonja volt. Nem emlékszem, hogy rajta kívül bárki más evett volna belőle, és ez a nap a mai napig beszédtéma a házunkban.
Talált néhány Akios játékot, például egy mechanikus zongorát, zenedobozt, miniatűr utcai orgonát és egy lemezt az Edison Múzeumból, az estét ezekkel a játékokkal töltötte, mint egy gyerek.
Japánban meglátogatta a Sony főirodáját, a Shinnanomachiban található CBS Sony Stúdiót, a Sony Media World-öt, a Ginza Sony Buildinget és így tovább, sok kérdést feltett és megismerte a legújabb Sony termékeket.
Ahogy ígérte, 1992-ben meghívást kaptunk, hogy láthassuk újra fellépni a Tokyo Dome-ban. A stúdió mindig gondoskodott egy hivatalos fotóról a kulisszák mögött és sok szép fotónk van, amelyeket a művész később aláírt.
A HIStory Turné 1996 decemberében érkezett a Tokyo Dome-ba. Akio addigra már megbetegedett. Nem emlékszem a részletekre, de elmentem a Capitol Tokyu-ba, ahol Michael tartózkodott és ugyanazzal az autóval mentem a Dome-ba. Sok rajongó körülvette az autót, mások pedig taxikkal követték. Amikor megálltunk a piros lámpánál, az emberek papírt vagy zsebkendőt adtak neki. Gyorsan aláírta őket és az én feladatom az volt, hogy visszaadjam őket. Nagyon sok embernek adott autogramot a szálloda és a tokiói kupola között, de nem volt ideges miatta. Boldogan írta alá őket, és ahogy mellette ültem és segítettem, arra gondoltam, milyen igazán kedves ember.
Őszintén várta, hogy találkozzon Akioval. 1995-ben kiadta a HIStory-t és akkoriban egy speciális pajzsot készített, amelyet Akionak adott ajándékba, valamint egy aláírt albumot. A pajzson ez állt:
EZ AZ ALBUM AKIO MORITÁNAK SZENTELT ÖRÖK BARÁTSÁGUNKÉRT. ÖRÖKRE EGY ÁLOMBAN ÉLÜNK… MINDEN SZERETETEMMEL.
Miután Akio 1993 októberében megbetegedett, az első támogatási üzenetet külföldről, Michael Jacksontól kaptuk. Ez egy gyógyító kazetta volt, amelyet saját maga készített és amelyre felvette a saját hangját, amint azt mondja: Mr. Morita, Mr. Morita, valamint olyan kifejezéseket, minthogy Jobban lesz, aztán egy gyengéd dalt, amit választott.
Mellékelt egy kézzel írott levelet is, amelyben ez állt:
Játssza le naponta háromszor közvetlenül ébredés után, lefekvés előtt és napközben. – Michael Jackson
Minden reggel 10 percig lejátszottam, miután Akio felkelt és minden este, amikor lefektettem hat éven át, amíg meg nem halt.
A gyógyító kazetta felvételén ezeket a sorokat halhatjuk:
Mr. Morita… Mr. Morita
Mr. Morita… itt Michael Jackson beszél
.. itt Michael Jackson beszél… kérem, gyógyuljon… kérem, gyógyuljon meg most.
Ön a látnokunk… Ön a tanárunk… Ön a vezetőnk…
Ön a mi világunk… Sokmindenre megtanított…
Ön nagyon erős ember, Mr. Morita… Hiszek önben…
„Minden nap, minden tekintetben… egyre jobban érzem magam…”
Ismételje meg ezeket a szavakat mély tudatalattijában.
Szeretem, Mr. Morita, és tudom, hogy az egész világ szereti magát, és szüksége van magára, különösen nekem.
1998-ban Michael a hawaii Honoluluban lépett fel. Akiot tolószékben tolva vittük és elmentünk megnézni az előadást az Aloha Stadionban, másnap pedig Michael meglátogatott minket a villánkban. Nem tudom elmondani, mennyire el volt ragadtatva Akio és a mai napig nem tudom elfelejteni az akkori kedvességét.
10 éve, hogy Akio elhunyt. Michael megbecsült tanárként és barátként tekintett Akiora. Sokszor feltett olyan kérdéseket, mint:
„Hogyan tudnám jobban bevonni a fiatalokat?”, „Mit tehetnék, hogy jobban megbecsüljenek?” és „Kiben bízzam meg?”
Michael nem bízhatott senkiben, megnyugvást talált a gyerekekben és az állatokban. Most a mennyország kényelmében és békéjében pihenhet, másoktól nem zavartatva.
Sokszor felhívott, hogy „Szükségem van a segítségedre”. Ez 10 éve történt és sajnálom, hogy akkoriban, amikor Akio állapota a legrosszabb volt, nem tudtam válaszolni. Nagyon sajnálom Michaelt ezért. De most azt hiszem, békésen pihen egy boldog helyen.
– Yoshiko Morita, 2009. július 7.
